Több tengert volt már alkalmam csodálni...mindig lenyűgöz.de egy héttel ezelőtt még Horvátországtól búcsúztam. Sosem láttam olyan csodálatos színeket, mint azokon a vizeken. csodálatos, kristálytiszta és hihetetlen szép. mélyre látsz...átvitt értelemben is:)
persze a gyöngyeim itthon maradtak. a 7vége felé már férjem mást se hallott, csak hogy sóhajtozom a gyöngyeim után.
Amint volt egy szusszanásnyi időm, neki estem...mert pont voltak olyan 15/0 - im, mint a tenger színe volt ott. Nem akartam mintát, csak fűzni magamtól, a lelkemből, az átélt napok élményeiből. így született meg a medál, a tengervirága..aztán jött a karkötő, majd adtam a medálnak egy ruhát. ma ebben prédikáltam-megszenteltem ezáltal:) jó érzés.
az első olyan próbálkozásom, amire büszke vagyok, ami a belőlem szól.
ez a virág a lelkemből nyílt, s nagy ára volt...köszönöm Annak/ azoknak, akik elég örömet és fájdalmat okoztak ahhoz, hogy meglássam a tengerben a virág csodáját...
s azért felemás, mert ez a hullámzás szimbóluma benne:)
annyira az enyém!

