tavaszi hála

sokáig úgy gondoltam, ebbe a blogba semmi más nem lesz, csak gyöngyök...aztán lejjebb szálltam, mert rá kellett jönnöm, a gyöngyök semmik mindazokhoz képest, amik nap, mint nap körülvesznek.
mikor ideköltöztünk, még szerettem a telet...az első itteni hidegig:) merthogy a telek itt hosszúak és hidegek:(
az elsőn, amit itt megéltem...hm....25fokos volt...minuszban...arról meg már nem is kell beszélnem, milyen 4x szolgálni úgy templomban, hogy bent van mmínusz 12, s úgy érzem a harmóniumhoz hozzáfagy a kezem...hát azóta annyira nem csípem a telet:)
az idei tavaszt nagyon vártam és most csodálom. megmutatom, mit láthatok Isten kegyelméből nap, mint nap, mikor kilépek a házból. ez a mi udvarunk. direkt nem vágtam le semelyik kép szélét...mi így élünk:)
úgy érzem, minden napját meg kell becsülnöm...ki tudja látom-e még ilyen gyönyörűnek valaha...